Először is, örömmel írhatom, hogy ismét egy elég jó helyezést értem el egy írói versenyen - második lettem. Az Almost Happy.gp jóvoltából részt vehettünk egy egy fordulós, novella író versenyen, horror/fantasy témában. A JuNko/Saját írások menüben megtalálhatjátok a Néni című novellát, ami a páylamunkám volt. Ezúttal is nagyon szépen köszönöm a lányoknak az igazán jó kritikát. Igazából eléggé összecsaptam az irományt, és nem gondoltam volna hogy dobogós leszek, de lássatok csodát! Szóval nagyon örülök, és minden versenyzőt egy nagy nagy gratuláció illet!
Másik jó hír, hogy újra elkezdek blogolni, de ezúttal angolul. Maga a My Absurd View Blog roppant hasonló lesz a .gp-s oldalhoz, még a dizájnban is osztoznak, csak az teljesen angol nyelven fog futni - remélhetőleg.
Dizájnról jut eszembe, jelenleg Mihalik Enikő (híres magyar modell) a téma, elég világos lett, de azért remélem, hogy tetszik.
Már megint fekete... na, de muszáj volt, mert egész nap ezt a számot hallgatom!
Szóval egy kis időre a dizájn témája a The Runaways nevezetű banda, valamint a róluk készült film, Dakota Fanning és Kristen Stewart (! meglepődtem, képzeljétek, tud játszani...!) főszereplésével. Maga a film nem mondhatnám, hogy levett a lábamról, de nézhető volt. Az pedig, hogy megismerhettem Joan Jett (I love Rock 'n' Roll, I dont give a damn about my reputation) történetét, külön nagyszerű volt. Nem mintha egyet értenék a "drogos művész" életmóddal, de az a nő - akkoriban még tini - cso-dá-la-tos! Az első csak csupa lány banda, aki merészelte megragadni az elektromos gitárt, és úgy játszani, mint a férfiak... Joan Jett és a The Runaways utat tört a nőknek a rock bizniszben, és nem is akárhogyan! Még most is szívesen hallgatom a zenéjüket, mert nagyoonjóók!
Dakota és Kristen pedig dícséretes munkát végeztek, mind alakításban, mind éneklésben.
Az igazat megvallva ez volt az első verseny gportálos életemben. Nem az első amire jelentkeztem, hanem az első, amin ténylegesen eredményt is hirdettek! És dobpergést.... Hihetetlen, de nyertem! Whut? Cak néztem, tényleg... Annyira örülök, amúgy is jó volt a feladatokat megcsinálni, érdekesek és élvezhetőek voltak, az meg, hogy első lettem, még jobbá teszi az egészet. Komolyan, tökre örülök, mindig örülök, ha valakinek tetszenek a munkáim.
A verseny négy fordulóból állt, mindegyik fordulóban valamilyen írással kapcsolatos feladatot kaptunk. Az első forduló hibák javítása, a második forduló egy bemutatkozás, a harmadikban példaképről kellett írni, míg a negyedikben kellett a legkreatívabbnak lennünk - kaptunk egy képet (én személy szerint pindúr pandúrosat, amit pont imádtam kiskoromban - meg most is lol) és arról kellett kitalálnunk egy tavaszi történetet. "Dicsekvés nem szép dolog" ide vagy oda, néha az is kell: az összes fordulón max. pontot értem el, aminek nagyon örültem. De, az általános pozitív kritikák mégjobban feldobták az amúgy általában unalmas kis napjaimat, szóval... Szóval jó volt, na. Kicsit összehozták a lányok a társaságot is, amit külön pozitívumként említhetünk. Általában mindenki végzett a munkákkal időben, illetve az értékeléssel is, max. pár napos csúszás volt pár ember - mind versenyző, mind a két lány részéről -, amit úgy vélek ilyen időkben (érettségi, év végi hajtás, stb.) meg lehet érteni.Persze hiszti is volt, az elmaradhatatlan és örök, de nem hinném hogy említésre méltó lenne egy ehhez hasonlóan nevetségesen gyerekes dolog, egy ilyen kellemes hangulatú bejegyzésben...
Magam részéről szeretnék az összes résztvevőnek gratulálni - még annak is, aki hisztis, khmmkhmm -, mindenki remek munkát végzett. és ezt nem csak úgy mondom, hanem tényleg - beleolvasgattam az összes munkába, és nagyon jók voltak! Második helyen Jessie végzett, különdíjat pedig Misa és Mai kaptak.
A kritikákat, amit Eliffe és Yui írtak a versenymunkáimról, illetve magukat az irományokat, itt olvashatjátok.
Summa summárum, számomra abszolút pozitív volt a dolog, nem csak a végeredmény, hanem az egész verseny. Köszönjük a lehetőséget, lányok! Reméljük kitaláltok majd még nekünk valami hasonlót, jó móka volt!
Egyik kedves barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy készítünk egy fórum alapú szerepjátékos oldalt... Egyre népszerűbb ez manapság, én is igencsak kedvelem, és ha megfelelően műveljük, hasznos is lehet.
Kicsit azonban a megszokottól eltérő dologra gondoltam, így a fórumon más szabályok lépnek érvénybe, mint általában a hasonlóan RPG-vel foglalkozó oldalakon. Kérlek figyelmesen olvass el minden infót, mielőtt regisztrálsz. Ha továbbra is kérdésed van, bátran írj a vendégkönyvbe vagy chatbe, és szívesen segítek.
A fórum témája a Harry Potter világa, de az sem akadály, ha nem ismered a történetet. Mindenki a saját, kitalált karakterével kezdi a játékot, 11 éves gólyaként, így a történet pontos ismerete nem szükséges - egyszerűen mugliszületésűvel (varázstalan emberek gyermeke, kiben van mágia) is kezdhetsz, és "együtt tanulhattok" az évek során. A játékban a tanárokon és személyzeten kívül nem játszanak canon karakterek, és jelentkezni sem lehet rájuk. Ez a staff, illetve a staff által megbízott emberek "kiváltsága".
Arra kérünk minden kedves Harry Potter és szerepjáték rajongót, hogy csatlakozzon hozzánk! Célunk egy kellemes társaság kialakítása, és az íráskészség fejlesztése a játék során.
Örömmel jelentem be ezennel, hogy kikerült az oldal a portálajánlóba! Annyira örülök! Nem csak azért, mert talán így kicsit többen leszünk errefelé, hanem azért is, mert akárhogy is, ez egy visszajelzés arra hogy annyira nem végzek rossz munkát. :D
Remélem nemsokára jövök valami frissel, csak a suli meg valami vírus éppen eléggé lefoglal... Sebaj, ha lesz időm, hozok új dolgokat, amit jelenleg tervezek az könyv és/vagy filmajánló, valamint pár fotó manip amit én készítettem.
Régebben persze még piros tojást tojt a nyuszi, manapság azonban már nem mindenki elégszik meg ilyen apróságokkal. Nem, a legtöbb gyerkőc már feladta a leckét a kis bolyhosnak, így jóval nagyobb és drágább dolgokat kell hogy kipréseljen magából a szerencsétlen...
Na de miért épp egy nyúl tojja a húsvéti tojásokat? Egy csirke nem lenne logikusabb?
Mint tudjuk a néphagyományok és a legendák sosem a logikán alapszanak, és tulajdonképpen ez így van jól - elég unalmas lenne a világ, ha minden csupa logikából állna. Hogy miért pont nyúl, arról x millió forrást olvashatunk az interneten, a legtöbb azonban a következő legendákon alapszanak:
Az ősi germán népek tavaszi istennője nem más volt, mint Eostra - innen eredhet az angol "easter" (húsvét) szó is. Úgy tartják, hogy Eostrának volt egy galambja, mire rettenetesen megharagudott, és mérgében nyúllá változtatta. Egy másik változat szerint a galamb sérült volt, és hogy az istennő megmentse életét, nyúllá változtatta. Egy harmadik változat szerint, egy császármadarat változtatott nyuszivá, fergeteges jókedvében. Ebben a változatban megfigyelhető, hogy a német "Haselhuhn" (császármadár) szót le lehet rövidíteni "Hase"-vé (nyúllá). Minden esetre a nyúllá lett madárka megtartotta a tojásrakó képességét, így hát a nyuszi tojja a tojásokat.
Más forrás szerint, a germán népek hatalmas ünnepséget rendeztek az istennő tiszteletére a tavaszi nap-éj egyenlőség idején, akit - a gyerkőcök örömére - egy nyuszi kísért. Ez a nyúl egy jó gyerek láttán színes tojásokat potyogtatott maga után, amit a gyerekeknek meg kellett keresni...
Gondolom, a nagy átlagnak nem újdonság a DumaRagu, de véleményem szerint mindenképpen megérdemli, hogy ezt a kevés helyet elfoglalja az oldalon. Ha pedig valamilyen csoda folytán nem tudod, miről van szó, akkor meg pláne.
Szóval, a DumaRagu egy vlog sorozat, melynek főszereplője nem más, mint "Az Arc Nélküli Manus", vagy ha úgy tetszik, Simon. A kissé labilis idegrendszerű animációs figura kedves főszereplő különböző, a mindennapi életből kiragadott témákról alkot véleményt. Jellegzetes külseje és hangja biztosítja, hogy már az első videó után emlékezzen rá a kedves néző/hallgató. Megkapó személyiségével, humorával és őszinteségével – a nagy többséget – leveszi a lábáról. Néha kicsit hangos, néha kicsit gyerekes, vagy idegbeteg, de minden jó illetve rossz tulajdonságával együtt, abszolút szerethető figura...(Igen, Simon, én is szeretlek.)
Ami az alkotót illeti, név szerint Pencz Tamás, csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy zse-ni-á-lis. Valóban elég szomorú, hogy „egy fránya nap csak 24 órából áll”, és "csak" ennyi vagy annyi epizódot tud elkészíteni... De így is, köszönjük a vidám perceket, csak így tovább, mert nagyszerű az, amit csinál!
És most megyek is, szükségem van egy Simon hiány csillapítóra... „Csókolomsztok!” :)
Mivel közel áll a szívemhez az írás, nem csoda, hogy a fórum alapú szerepjátékokat is eléggé megkedveltem. De mi is ez?
A play by post RPG lényege az íráson alapul. Van egy karaktered, akinek felépíted az életét egy adott környezeten belül, más emberek karaktereivel lépve interakcióba. Szerintem nagyon is jó móka tud lenni egy ilyen játék, hiszen egy teljesen másik ember életét "élheted", akár egy teljesen más személyiséggel, mint a sajátod.
Jelenleg egy angol nyelvű boardon van egy karakterem, akit Serenának hívnak. A játék Harry Potter témájú, ám teljesen más időben játszódik, így az eredeti karakterek közül csak az iskola személyzetében akad egy-kettő. A diákok nagy része kitalált szereplő, ami még érdekesebbé teszi a játékot, mintha egy előre, más által megalkotott szereplőt kéne játszanod. A nehézség csak annyi, hogy természetesen minden angol nyelven folyik, de ezt is pozitívumnak tekinthetem, mivel rengeteg új szóval gazdagodott a szókincsem, és nyelvtani szempontból is nagyon jó gyakorlás.
(A karakterem modellje, Dakota Fanning.)
(Serena egy másodikas Hollóhátas jelenleg. :) )
Sajnos a Magyar oldalakról nem lehet elmondani, hogy zajlik rajtuk az élet, legalábbis azon nem, amin én is regisztálva vagyok. Továbbá a cselekmény csillagok között, gondolat előtt hullámvonal, két soros hozzászólás megoldás sem épp a szívem csücske. Szerintem szükség van arra, hogy mindent megtudjunk egy karakterről a játék során, minden érzelmét, gondolatát, a körülötte lévő környezetet. Ezt pedig csak hosszabb, minőségi posztokkal érheted el, mintha pár bekezdéses fogalmazást írnál, elhagyva a bugyuta csillagozást, és a többit.
Ha kedvet kapsz a játékra, akkor bátran nézz körül a fórumok között, biztosan találsz olyan magyar oldalt, ahol van élet. A javaslatom csupán annyi, hogy próbálj meg minőségi hozzászóló lenni, és ha szeretsz írni, akkor különösen figyelj oda, hiszen nagyon sokat tanulhatsz belőle. :)
Már egy ideje terveztem hogy írok erről, de valahogy mindig elmaradt. Na de most!
Jó ideje már, hogy követem TheFineBos csatornáját Youtubeon, ugyanis irtókirályszuperduper videókat készítenek gyerekekkel! Kicsitől kicsit nagyobbig, egy egy Youtube sztár videót megnézetnek a lurkókkal, akik elmondják a véleményüket. Így leírva talán unalmasan hangzik, de nem az!
Minden gyerek egy egyéniség, és az mellett hogy hasznos az angol nyelv gyakorlását illetően nézni a videókat, nagyon szórakoztató látni, hogyan reagálnak egy-egy őrült vagy érdekes felvételre.
A képen is láthatjátok, hogy nem fogják vissza magukat: adnak őt hideget és meleget egyaránt, megmondják ha tetszik, ha nem tetszik, vagy ha totál idiótának gondolnak. A "Question Time" (Kérdés Idő) részben érdekes kérdéseket kapnak, amikre még érdekesebb válaszokat adnak. Érdemes szemezgetni az epizódokból, főleg azokból, melyek olyan videót dolgoznak fel, amit ismersz.
Bár az összes srác reakcióit bírom, az egyik személyes kedvencem Morgan. Hát, a szülei meg vannak áldva vele, az biztos!
Ízelítőnek itt egy videó, NYAN-CAT-ről, amit gondolom mindenki ismer. Hát, a gyerekek is megismerték, és nem kímélték a véleménnyel.
És ami még jobb, elindult a TEENS REACT is! Már nem csak kis gyerekek, hanem tinik véleményét is meghallgathatjátok! Mivel csak most indult, még kevés epzód van, de azokat is érdemes megnézni. Az eddigi kedvenc részem egy számomra (és a tinik számára is) sokkoló tényről szól... Nézzétek meg!
Már elég rég volt, hogy szabadidőmben leültem a TV elé és néztem valami agyfárasztó műsort, így pár napja úgy döntöttem itt a legfőbb ideje, hogy hasonlóképpen cselekedjek.
Az agyfárasztás megvolt, de kellőképpen fel is háborodtam.
Csak kapcsolgatom a csatornákat, sehol semmi érdekes, amikor megakad a szemem egy műlányon. Első ránézésre egy tizenévesnek gondoltam, agyonsminkelve, de mégis furcsa volt...
Persze hogy az volt, ugyanis a lányka mindössze öt éves volt, egy szépségversenyen illegette magát éppen. Tudtam, hogy van ilyen, tudtam, hogy vannak ennyire ostoba emberek, de a látvány mondhatni sokkolt. Műhaj, műszempilla, tonna smink és csini ruha. Borzalmas, szerintem inkább ijesztő volt, mint szép.
Gondoltam, ha már túlestem az első megdöbbenésen és borzalmon, rosszabb nem lehet, végignézem a dolgot. Persze, rosszabb nem lehet.
Három kislány felkészülését követhettük végig, a szüleikkel és barátokkal készült interjúkkal színesítve a georgiai szépségversenyre.
Az egyik lányka, a mindössze öt éves Story buzgón gyakorol a koreográfusával (vagy valami hasonlóval), hogyan is kell illegetni magát a színpadon. Mert egy öt évesnek van ám mit illegetni. Na meg hogy végig mosolyogjon, ami szerencsétlennek csak egy vicsorba megy át a szereplése végére. Édesanyja úgy nyilatkozott, hogy Story személyisége (ami a francba is, de be-van-tanítva!!!) biztosan megnyeri a zsűrit, hiszen olyan egyedi, olyan szép és jó… Szerinte nagyon fontosak ezek a versenyek (havonta 1-2), mert megtanítják lányát az élet dolgaira. Annak idején ő is versenyzett, és nagyon komolyan vesz mindent, a műszempillától kezdve , barnító sprayt („A ruhák jobban mutatnak barna bőrön…”), műhajat, és több kiló sminket használnak. Persze az apja eleinte nem értett egyet ezzel, de nem tarthatja vissza a feleségét. Ember! Vedd már fel azt a bizonyos nadrágot, legalább lenne eszed neked!
A másik lány, Marleigh, két esztendős, és édesanyja elmondása szerint imád versenyezni és gyakorolni. Persze valahogy a forgatáson éppen mindig hisztis volt, de azért imádja. Komolyan, élvezi. Élvezi rugdosni az anyját, miközben próbálják rávenni, hogy innen oda menjen, és mosolyogjon (igaza van, én is élvezném…). Személyre szabott csillogó rózsaszín ruhácska, hála az égnek már csak fél kiló smink, és semmi műszempilla! Csoda! Persze az ő anyja is versenyzett régen, és jó eredményeket ért el. Most hogy ő már nem tud, hát ott a két éves kislánya, akit betaníthat, akár egy kutyát…
A harmadik leányzó, Kayleigh családja legalább a természetes szépségre ment, így semmi smink, és home-made frizura. Még mindig nem normálisak hogy egy hat éves gyereket szépségversenyre visznek, de azért kicsit megkönnyebbültem. Az ő anyukája inkább csúnya volt, szóval talán ezért kényszerítette bele a gyereket ilyesmibe…
Az ok talán mindegy is, a lényeg hogy butaság… A végén legalább annyi vígasztalt, hogy bár egy kis csavarral is, de a Kayleigh, a smink és egyéb cicoma nélküli kislány lett az első… Megjegyzem a lányok nagyon örültek amikor hazaindulhattak az eredményhirdetés végén…
A lényeg az, hogy sokkolt az emberi hülyeség ismét, és csak nem értem meg ezeket az anyukákat… Hogy láthatják jónak ezt az egészet? És ha felnőnek ezek a lányok, és nem lesznek már olyan szépek akkor összeomlanak, vagy rosszabb? Vagy szépek maradnak, és beképzeltek lesznek? Vagy szőke cicamicák, akik tönkreteszik magukat, mert azt hiszik, hogy a festék és a műhajtól szépek? Miért nem tudnak gondolkozni az emberek? Borzalmas.
Elnézést kérek mindenkitől az ideiglenes káoszért ami az oldalt sujtotta az utóbbi pár napban, jelentem, elmúlt. :)
Új design került fel, Cosette no Shouzou című anime témában.
Nemsokára egy versenyre készített novellámat, valamint egy újabb blogbejegyzést is olvashattok. Tervezek továbbá még angol nyelven írt esszéket, de mindezek napok vagy hetek kérdése, sajnos kevés időm van a suli miatt.
Utólag is mindenkinek Sikerekben Gazdag, Boldog Újévet Kívánok!
Az elmúlt pár napban/hétben alig csináltam valamit az oldal frissítése érdekében, és úgy érzem ennél aktívabb nem is nagyon leszek.
Mentségemre szóljon, hogy a suli nagyon elveszi az időmet, és az energiámat.
Mindezek ellenére azért sikerült összehoznom pár apróságot:
Mivel a fanfic-beküldős biznisz nem nagyon jött össze, az oldal tartalmának bővítése érdekében úgy döntöttem, hogy amolyan "személyes" oldalként működik tovább a Fanfiction Site.
Ami pedig azt jelenti, hogy új neve lett az oldalnak: My Absurd View
A külső átalakításokkal kész vagyok, szóval nemsokára jön a tartalmi bővítés! Elég sok dolgot tervezek, majd meglátjátok miket... :) Írásaitokat természetesen még mindig várom a myabsurdview@gmail.com email címre.
Remélem mindenki meg lesz elégedve az új helyzettel.
További szép estét Nektek! :D
"A kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie, hogy táplálja az ember növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a gyökereit." - Frank A. Clark
Kedves olvasó! Az oldalon található történetek szerzői mind komoly munkát fektettek abba, hogy megírják műveiket. Kérlek szánj rá pár percet, hogykritikát írj neki, ha elolvastad egyik művét, hiszen így javíthatják ki hibáikat, valamint önbizalmat meríthetnek a bíztató szavakból. Előre is köszönöm minden kedves írótársam nevében! :) JuNko
AJÁNLOM AZ OLDALT
Örömmel jelentem be ezennel, hogy kikerült az oldal a portálajánlóba! Annyira örülök! Nem csak azért, mert talán így kicsit többen leszünk errefelé, hanem azért is, mert akárhogy is, ez egy visszajelzés arra hogy annyira nem végzek rossz munkát. :D 
